Megalakulás 

Az együttes 2009. év májusában alakult meg, olyan idősebb, tapasztalt zenészekből, akik régen a Dombóvári Fúvószenekarban vagy más környékbeli együttesekben játszottak. Igazi kistérségi csapat jött létre dombóvári, kaposszekcsői, jágónaki, vásárosdombói, döbröközi muzsikusokból. A kezdeti felállás gyorsan kibővült fiatal urakkal, így létszámunk 17-18 főre duzzadt.  

A falusi muzsikálás hagyományait szeretnénk folytatni, azért próbálunk, gyakorlunk szorgalmasan, hogy a zene hangjait az elvigyük emberek közé. Amatőr zenészként – munka, nyugdíj, iskola mellett – az együttes tagjai szabadidejüket, energiájukat, pénzüket áldozzák arra, hogy próbákra és szereplésekre járjanak, és az eddig megszerzett tudásukat saját és mások örömére bemutathassák. Ápolni kívánjuk Hemerle János és Habich Konrád emlékét, akik Dombóvár és környéke fúvószenei életében nagy szerepet játszottak.  

Kották, repertoár 

Az együttesünk elsősorban német nemzetiségi népzenét játszik, de más szórakoztató  zenét is szívesen muzsikál. Kottáink nagy része a Magyarországi Németek által kiadott anyagból van, de gyűjtöttünk zenéket Sárbogárdról, Pécsváradról is. Szívesen játsszuk Habich Konrád szerzeményeit, valamint Hemerle János és Várhegyi Henrik régi kottáiból is válogatunk. Az együttes repertoárja bővült karmesterünk, Balaskó János saját szerzeményével, melynek címe: Alte Herren Polka . 

Néhány szó  a sváb zenéről 

Már a XIX. Század végétől alakultak Magyarországon fúvószenekarok. Falusi egyesületek, ipari csoportok, bányászok szerveztek együtteseket. A zárt közösségekben élő magyarországi németek identitásuk megőrzése érdekében az anyaországból hozott dalokat játszották, elsősorban fúvós hangszereken. A mezőgazdasági munkák végével. A téli időszakban lehetőség volt a próbákra, gyakorlásra és egy-egy tehetségesebb muzsikus már saját dalokat is írt, így kialakítva a jellegzetes magyarországi német népzenét.

A paraszti fúvószenekarok formája az osztrák-magyar monarchia idején alakult ki. Hangszer összeállításuk a következő: Esz-klarinét, első és második B-klarinét, első és második B-szárnykürt, basszusszárnykürt, eufónium, első és második Esz-trombita, basszustrombita, F és B helikon, kisdob, nagydob, cintányér. A legjellegzetesebb anyag, ami ezen a zenekaron megszólal, a 19. századnak és a 20. század első felének népies táncai: a polka, a ländler, a keringő, a mazurka és a galopp.

A zenei anyag mindig egyszerű, hogy még a kevésbé képzett játékosok is tetszetős előadást tudjanak produkálni. Figyelemre méltó az a kórusokban gondolkodó koncentráló elv, amely ezeket a formákat jellemzi. Különösen a rondót utánzó formájú ländlerekben figyelhető ez meg. A három klarinét kórusában az Esz-klarinét a dallamot játssza, míg az első B-klarinét tercel hozzá. A második B-klarinét az Esz-klarinét dallamát játsza egy oktávval lejjebb, amitől a kórus fényes, mégis tömör hangzást kap. A vele szemben álló szárnykürt kórus két duóra oszlik: egy magas duóra (két szárnykürtre) és egy mély duóra (A basszus szárnykürtre és az eufóniumra). A trombiták és a helikonok ehhez a koncentráló játékhoz a ritmikus harmóniai töltést adják. 

(Forrás: Hollós Lajos: A fúvószene története, Népművelési Intézet, Budapest,1980.)